Menjünk vissza az időben, a kezdetek kezdetére!
Réges-régen, valamikor még az ősemberek idejében elődeink rájöttek arra, hogyha többet vadásznak, és többet gyűjtögetnek annál, mint amire szükségük van, akkor azt félre tudják tenni. Vagy elcserélni más értékekre. Így kezdett kialakulni a vagyon.
A vagyonnal kapcsolatban aztán újabb problémák merültek fel… mert mi történt, ha fosztogatók vették el azt erőszakkal? Vagy ha tűzvész pusztított? Esetleg a várt szállítmányok sosem érkeztek meg…?
A létrejött közösségek – például kereskedők vagy városok – kitaláltak egy megoldást. Mivel mindenkit egyformán fenyegettek ezek a veszélyek, ezért mindenkinek érdekében állt befizetni egy közös kasszába, amiből a károkat fedezték. Mivel csak kevesekkel történt tényleg meg a baj, így az összeadott pénzből meg tudták téríteni annak a kevésnek a kárát.
Középkori céhek létrehoztak úgynevezett „társládákat”, amibe a tagok pénzt adtak. Ha valakik betegség, vagy öregség miatt nem tudtak dolgozni, vagy az illető elhalálozott és a gyermeke, felesége magára maradt, akkor ebből a pénzből támogatták őket. Kereskedők is kialakítottak speciális kockázat-közösségeket: az összegyűjtött pénzből térítették meg azoknak a tagoknak a kárát, akiknek a rakományuk vihar, vagy banditák miatt nem érkezett meg.
A „modern biztosítás”
Modern értelemben vett biztosításokról azonban csak a XIV. század környékétől kezdve beszélhetünk. Először a tengeri kereskedelemhez kapcsolódóan jelentek meg biztosítási kötvények. A legrégebbi, az 1347-ben Genovában megírt tengeri biztosítás arról szólt, hogy a kereskedő meghatározott díjak fejében vállalkozott arra, hogy megtéríti a hajó, vagy a szállítmány tulajdonosának a kárát, hogyha azt valamilyen balszerencsés esemény érné.
Ez a szerződés a kereskedőnek és a szállítmányozóknak is megérte: amíg a kereskedő igyekezett minél több ilyen szerződést megkötni, amiből aztán a keveseket kellett kárpótolnia, addig a hajósok nagyobb biztonságban érezhették magukat (legalábbis vagyoni szempontból). El is terjedt ez a típusú szolgáltatás egész Európában.
Kezdetben tőkeerős magánemberek, kereskedők foglalkoztak biztosításokkal, később aztán (részvény)társaságok is alakultak. A kereskedelem világából aztán kialakultak további ágazatok. A nagy tűzvészek után már arra is volt példa (először Poroszországban, majd valamennyi német államban), hogy a biztosítások állami ösztönzésre jöttek létre.
Kockázatok értékelése
A legnagyobb különbséget a modern biztosítók és a régi kockázatközösségek között azonban a kockázatok értékelése jelentette. Amikor a XVII. századi Angliában Edward Lloyd megalapította a Lloyd biztosító társaságot (ami a mai napig jelentős biztosító társaságnak számít világszerte), már kiszámolták, hogy ha a londoni dokkokból elindul 100 hajó, abból átlagosan 5 jár szerencsétlenül. Vagyis ha megközelítőleg tudjuk, hány káreset fog történni, akkor már tudjuk, hogy mekkora díjat kell beszednünk az összes hajóstól, hogy aztán kártalanítani tudjuk a pórul jártakat.
Kis hazánk első biztosítói
Magyarországon 1807-ben jelent meg a Rév-Komáromi Hajózást Bátorságosító társaság. Bár ők még nem biztosítónak nevezték magukat, lényegében hasonlóan működtek, mint a Lloyd biztosító. A „bátorságosítás” nagyon szép és beszédes megnevezés, hiszen az igénybe vevők „bátorságot” vettek, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a félelmeiket (kockázataikat) adták át a társaságnak. Persze ha egymás után sokszor kell kimondani, hogy „bátorságosítás”, akkor mindjárt szimpatikusabb lesz a „biztosítás” kifejezés…
A biztosítás, mint pénzügyi szolgáltatás megjelenése inkább a XIX. századra tehető. Ahogy rohamos fejlődésbe kezdett az ipar és kialakultak a pénzpiacok, megjelentek az erős tőkével rendelkező vállalatok. Elsőként 1832-ben A Triesti Általános Biztosító Társulat, vagy más néven az Assicurazioni Generali, nyitotta meg pesti képviseletét. Számos változáson ment keresztül, számos leányvállalata született meg (köztük a magyarországi belépésük után 175 évvel megjelenő Genertel Biztosító), és az oroszlános logós cég a mai napig jelentős szereplő maradt a hazai biztosítási piacon.
Az ipari forradalom beköszöntével számos más biztosító is belépett a piacra, úgy mint az Anker, a Phőnix, a Wiener Allianz, a Providentia, a Viktoria, a Fonciere, a Gresham.
A feléledő pénzügyi piacokon már nem csak hajózási és szállítmányozási biztosításokat lehetett kapni. Számtalan újonnan megjelenő termék is kialakult, mint az autó- vagy az utasbiztosítás. A biztosítások egyre komplexebbek lettek, megjelentek a több eseményt magukba foglaló, több rétű biztosítások.
Ezért fontos, hogy ha elszánjuk magunkat a biztosítás megkötésére, akkor gondoljuk végig, milyen kockázatok fenyegetnek bennünket, vagy vagyonunkat, és milyen veszteségektől akarjuk megóvni magunkat!
